Oldal kiválasztása

Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott ilyen helyzettel, és a címhez hasonló szöveggel.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egy ilyen kiírásnak meg kell születnie.

Mert ha már valaki magát a “megváltót” megszüli, az oké, természetes folyamat. Viszont az már korántsem, hogy utána szépen ott is hagyja. Ha nem is az egészet, de a nyomát igen.

A jelenség nem új keletű, gyerekkorom óta mindenhol találkoztam a címben szereplő utasítással. Általános iskolában, középiskolában, főiskolán, kollégiumokban, munkahelyeken, éttermekben, kórházban, hivatalos helyeken.

Tényleg mindenhol.

Teljesen érthetetlen. Főleg fejlett, civilizált társadalmakban, ahol már elvileg érett, igényes felnőtt emberek vannak.

Miért kell otthagyni?

Bár talán ez lenne a még leginkább elnézhető eset…mert gondolhatunk arra, hogy ez emberünk önhibáján kívül történt…csőtörés…nincs víz…nincs mit tenni.

Mondjuk.

Persze valószínűleg valamit így is lehetne tenni, ha valaki nagyon akar. Bár nálam pont ez az egyik oka amiért nem szeretem ilyen helyen elvégezni a dolgom.

Mert mi van ha pont nálam történik meg? Mégiscsak para. 😀

Viszont biztos, hogy aggódva, és erőteljes izzadságcseppekkel a homlokomon, de találnék megoldást. Mégha ciki, kellemetlen, akkor is.

Na de lépjünk tovább. Tegyük fel, hogy van víz.

Egy lehúzással le is ment. Remek.

Viszont itt lehet még egy problémaforrás.

Nincs kefe.

Na igen, akkor már nehezebb a nyomokat eltüntetni.

Bár lehet érdemes a szomszédos vécékben is körülnézni, hátha ott találunk…

DE!

Tételezzük fel, hogy van kefe is.

Ha van kefe, akkor mi a bánatos faszér’ nem lehet használni?

Meddig tart? Semeddig.

Biztos vagyok benne, hogy olyanok is vannak, akik pl. vendégségben 2-szer, 3-szor is megnézik, hogy nem maradt-e ott semmi. Mert azért ezt a szituációt elég kellemetlennek érezzük. Hogy mit szólnak majd?

Persze nem nyíltan a szemünkbe, mert ilyet senki nem fog elmondani, de akkor is…

Valakik meg le se szarják…vagyis pontosabban leszarják…

Bravó!

Remélem a perem alá is!

Barmok!