Oldal kiválasztása

A socialmédia rohamos fejlődésével és térhódításával ma már sokkal könnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot családtagjainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, sőt még ismeretleneket is megkereshetünk és kommunikálhatunk velük.

Ezek a felületek lehetőséget adnak arra, hogy bárki megmutassa a követői számára a magánéletét, kapcsolatát, gyerekeit, barátait, utazásait, szabadidős tevékenységeit, vagy az éppen aktuális lelki és fizikai állapotát.

Továbbá arra is adott a lehetőség, hogy mindenki hallathassa a hangját, véleményt alkosson különböző témákról, a posztok alatt írott formában és az érzések nyomatékosítására szolgáló végtelen számú emoji használatával kifejezze tetszését vagy ellenszenvét.

Ha már van ilyen lehetőség, az emberek élnek is vele.

Itt kezdődnek a bajok…

…és ott folytatódnak, hogy leginkább azok használják előszeretettel, akik hülyék, idióták, ostobák és a végtelenségig sorolhatnám a jelzőket. Lényeg, hogy annyi eszük van, mint egy döglött hintalónak.

Általában annyira hülyék, hogy erről fogalmuk sincs és ez nagyon veszélyes lehet. Mégis mindig az ő „hangjuk” a legerősebb.

Ha körülnéztek bármilyen poszt alatt, egyszerűen elkerülhetetlen, hogy ne fussatok bele ilyen emberekbe. Még akkor is, amikor egy kulturált téma esetében nagyrészben intelligens és összeszedett, érvekkel alátámasztott álláspontokkal találkoztok, ott is lesznek barmok, akiket semmilyen módon nem lehet meggyőzni, csak okádják ki magukból a mérhetetlen ostobaságot és rosszindulatot.

Azzal semmi baj nincsen, ha valaki nem ért egyet a másikkal. Viszont a megnyilvánulási módokkal, a stílussal, a megfogalmazással igen és ezekből már észre lehet venni, hogy valami nagyobb dologgal állunk szemben, mintsem egy szimpla ellenvélemény. Ez már nem csupán a meglátások és nézetek ütközéséről szól.

Továbbá, ha az egyetlen mondatra jutó helyesírási hibák száma kezdi megközelíteni Magyarország éves GDP mutatóját, akkor is van okunk gyanakvásra. Mert egyértelmű, hogy kifogtunk egy nagybetűs HÜLYÉT!

Érdemes óvatosnak lenni velük, mivel az értelmetlen viták rengeteg energiát felemészthetnek, illetve elég csak beleolvasni néhány hozzászólásba és az agyzsibbadás máris garantált.

Itt van néhány példa:

Olyan is van, hogy nem hülye az illető, csak mindenhez értő okosnak és széleslátókörűnek hiszi magát, ezért szinte a létező összes poszthoz ír valamit. A valóságban közel sem annyira tájékozott, mint gondolja, de nem is teljesen kretén az egyén. Az ilyen ember személyiségtípusából adódóan nem tudja megállni, hogy ne szóljon hozzá mindenhez. Muszáj véleményt alkotnia, helyre tennie az „igazi” hülyéket, és ő mindezt a mérhetetlen intelligenciájának és az erős igazságérzetének tudja be.

Biztosan nektek is van olyan ismerősötök, aki mindenhez hozzászól, mert ugyebár a vélemény az vélemény, és azt feltétlenül meg kell osztani másokkal.

Elém meg egymás után jönnek a hírfolyamban a különböző oldalak csak azért, mert az adott ismerősöm mindenhez odaír valamit.

Csakhogy én kurvára nem vagyok kíváncsi az észosztásra a köpönyeg.hu posztja alatt, mert éppen felhős volt az égbolt, holott nem azt jósolták.

Nem érdekel az sem, hogy az RTL Klub Híradó oldalán a mucsaröcsögei baltás gyilkosságot Columbo módjára 10 mondatban meg is oldotta.

Az sem, hogy a csodálatos Blikk, valamelyik ingyenélő celebről szóló cikkéhez is hozzá kellett fűznie valami okosságot.

Jöhet még egy kis (vagy sok) politikai állásfoglalás és vita, aztán pedig a Bezzeganyu (vagy mi? most nem keresek rá nézzétek el nekem) édesanyáknak szóló oldal, ahol meg tudják osztani egymással néhol valódi, néhol pedig keserves humorba csomagolva a gyereknevelés nehézségeit, örömeit, tapasztalatait, hogy érezhessék nincsenek egyedül.

Nálam pedig ez már az ötödik olyan oldal, amit nem követek, mégis látom. Ráadásul ez csak egy ember kommentjei miatt.

Ezzel van a problémám.

Igen, tudom, hogy van megoldás erre. Az ilyen ismerősöket azóta már nem követem, töröltem vagy tiltottam. Így is rengeteg szeméttel találkozok a neten, nem kellenek még a pluszban a Blikk és társai. Időnként pedig a saját profilomat állítom inaktívra, hogy néhány hétig/hónapig semmit se lássak.

Ajánlom mindenkinek, érezhetően nyugodtabb vagyok ezekben az időszakokban.

Az ilyen „véleménykifejtő” ismerősök esetében az alábbi kérdések jutnak eszembe:

– Honnan van idejük ennyi szemetet elolvasni és a cikkekre, kommentekre reagálni?

– Miért nem értelmes dolgokkal foglalkoznak?

– Nem tudják feltalálni magukat?

– Nincsen hobbijuk?

– Ennyire kíváncsiak az ismerőseik vagy a semmitmondó, üres celebek életére?

– Ennyire nincsen saját életük?

Már az unatkozás témától is a hideg ráz, mert egyáltalán nem tudok azonosulni ezzel a problémával, de erről az alábbi cikkben írok bővebben:…………………..

Az okos, intelligens ember meg tudja válogatni, hogy mi fontos neki, mit szar le, és valószínűleg nem érzi szükségesnek, hogy az ÖSSZES hülyét szembesítse az ostobaságukkal. Nem lóg éjjel-nappal a közösségi oldalakon, hogy oszthassa az észt, mert tudja, hogy az ilyen emberekkel nem lehet vitatkozni, nehéz őket meggyőzni.

Egy-egy jól megfogalmazott komment és helyretett barom simogathatja az okos ember egóját és igazságérzetét is, de ennél több értékes energiát nem pazarol rájuk, mert semmi nem fog változni. Ezért lesz ő ennyivel is okosabb náluk.

Az már egy másik téma, hogy ki milyen tulajdonságokkal rendelkezik, ki az intelligens, ki az okos, ki az okoskodó. Bele lehetne menni, hogy ennyi erővel mindenki ostoba, mert aki hülye, annak úgyis csak a saját igaza számít és a másikat fogja hülyének nézni. Erről a témáról itt olvashattok bővebben:………………

Természetesen nem csak a fent felsorolt esetekben futok bele szócsatákba, hanem szinte az összes poszt alatt. Kivétel az esküvő vagy újszülött/kisgyerekes fotók, itt mindig nagy egyetértés van a kommentelők között, megy a gratuláció és a „jajjdeszépekvagytok” duma, halálesetnél pedig mindenki részvétet nyilvánít két szóban.

Majd otthon egymás között beszélik ki, hogy annak a gyereknek mekkora sunkó feje van, a lokátoros füle befogja a DigiSport 2-őt is, a menyasszony egyenesen csúnya volt és a ruha is hogyan állt rajta.

A halálhír után pedig görgetnek tovább, vagy nyomják be a következő tik-tokos förmedvényt és kész is. Ilyen esetekben nem érzem őszintének a „részvétet”, csak egy üres mondatnak, amit azért írnak, mert illik vagy ez a szokás. Nehéz ügy ez, nem egyszerű téma, erről itt írok bővebben:………….

Szóval álszentség a köbön.

De ezeken kívül bármelyik oldalt, amit követek vagy bármelyik elém kerülő poszt alatt kb. a harmadik mondat után egymásnak esnek az emberek. Teljesen mindegy, hogy sportesemény, koncert, politika, autó-motor téma, szakmák, divat, egyéb közéleti dolgok, mindig lesznek olyanok, akik a másik oldalon állnak és hangoztatják a véleményüket.

Ne legyünk álszentek, a legtöbbünk egy vitás témánál ragaszkodik a saját álláspontjához. Én is többször érzem, hogy összeugrik a gyomrom, amikor egy heves, egyoldalú és a sajátomtól teljesen eltérő véleménnyel találkozok. Ilyenkor késztetést érzek, hogy ugyanolyan lendülettel és meggyőződéssel írjam le a magam igazát.

Vannak olyan helyzetek, amiket mindenki elítél, pl. ha valaki agyonveri a szüleit, mert éppen drogos befolyásoltság alatt van. Ha tényleg ennyi az oka, akkor egyértelmű, de mi van akkor, ha az illetőt egész életében verték, alázták, erőszakoskodtak vele, lelkileg megnyomorították és az évek alatt összegyűlt düh és harag így tört utat magának?

Nem akarom a védelmem alá venni azokat, akik ilyet tesznek, csak annyit szeretnék, ha belegondolnátok egy ilyen helyzetbe.

Biztos vagyok benne, hogy a többség képtelen ezt megtenni, mármint belegondolni, és azt is tudom, hogy általában senkit sem érdekel a másik baja. Ha jól vagy, akkor ezért, ha pedig neked van bajod, azt mindig nagyobbnak és komolyabbnak érzed, mint másokét.

De az emberek képesek apróságok miatt is vérre menő vitákat, veszekedéseket generálni, bármit és bárkit szétszedni még akkor is, ha az adott illető pozitív dolgot csinál. Soha nem tetszik semmi, mindig bele lehet kötni mindenkibe. Képesek egy félreértett mondat alapján ítélkezni, vagy egy clickbait szalagcím alapján savazni a másikat úgy, hogy magát az írást el sem olvasták.

Képesek nekimenni valakinek, holott azt sem tudják mi áll a dolgok hátterében és…

…hasonló esetben ők is pontosan ugyanúgy viselkednének!

Mennyi ilyen képmutató barom van!!!

Ez a jelenség az internet, a közösségi média és a korlátozás nélküli anonim szólásszabadság miatt egyre komolyabb problémává nőtte ki magát. Nem érzik, hogy súlya van a leírt szavaknak, a fotelben ülve, távol a másiktól könnyű kritizálni, véleményt alkotni, fujjogni, szarozni. Szemtől szemben jóval kevesebben mernék vállalni a leírtakat és megmondani mit gondolnak.

Végezetül csak annyit mondok, hogy nem érdemes értékes időt pazarolni faszságok olvasására és felbaszni magad olyan miatt, akiről azt se tudod kicsoda, de meggyőződéssel osztja a nemlétező észt, ami a fejében van.

Görgess tovább!

Te nyugodt, a hülye pedig hülye marad. Jobb így neked? Na ugye.

Ráérsz megköszönni később is! 😀