Munkaruha

A munkahely, mint fő téma ebben az írásban is megmarad, ezen belül pedig az öltözködés témakörét járjuk körbe.

A személyesen tapasztalataimat mások által elmesélt történetek is megerősítették, ezért úgy gondoltam írok erről egy cikket.

A munkaruha, mint fogalom mindig is érthetetlen volt számomra. Teljesen rosszul vagyok attól, ha meglátok valakin egy olyan ruhadarabot, amiről kilométerekről látszik, hogy a cég kötelezi a viselésére.

Vagyis inkább a hordására, mert a kettő között lényeges különbség van.

Vannak olyan esetek is, amikor nem kelt bennem rossz érzést, ilyen például a vendéglátás, mert nem árt, ha könnyen meg lehet különböztetni a felszolgálót, a recepcióst és a szobalányt a vendégtől.

Vannak olyan munkakörök, elsősorban gyárakban, ahol a munkaruha kimondottan hasznos, sőt biztonsági előírás, mert a tűzálló bakancs és ruházat, sisak, maszk viselése megelőzhet különböző sérüléseket. Az ilyen esetekben tényleges funkciójuk van. Ezzel sincs bajom.

Ettől függetlenül én nem vagyok képes felvenni olyan ruhát, ami teljesen ugyanolyan, mint a kollégáimon. Igaz, hogy volt már erre példa, és minden esetben teljesen frusztrálva éreztem magam.

A fő problémám az, hogy a legtöbbször eszembe sem jut, hogy a munkaruhát viselő személyek egy csapatot alkotnak. Látszik, hogy ez egy rájuk erőltetett dolog, ami ellen nem tudnak tenni semmit.

Felveszik, mert kötelező.

Érezhető, hogy tartoznak valahova, de nem önszántukból, hanem muszájból. A legtöbb esetben csak különálló egyéneket látok egymás mellett, ugyanolyan ruhában, ami mindenkin úgy áll, mint tehénen a gatya.

Általában úgy működik, hogy megkérdezik mekkora a méreted (ami tudjuk, hogy márkánként, országonként eltérő lehet), aztán kapsz egy ruhát. Valamilyet. Amikor felveszed látod, hogy bő, de úgy, hogy kb. kétszer beleférsz. Szó szerint. Közben az ujja rövid, te meg csak állsz ott, mint valami szerencsétlen hülye, akire ráadtak egy zsákot.

Ááááááááááááááá! Üvölteni és sírni tudnék egyszerre!

Egy jó varrónő persze könnyen át tudná szabni, viszont a cég összes dolgozójára nem fogja megcsináltatni a főnök, mert az pénzbe kerül. Akkor meg eleve miért nem olyat adnak, ami legalább méretben passzol?

Gondoljunk bele mennyivel kellemesebb, igényesebb, elegánsabb hatást kelt egy olyan személy, akin úgy áll egy ruha, ahogy kell. Sokkal komolyabban vehető általa a cég, a termék, a szolgáltatás.

A legtöbb esetben viszont nem ez a lényeg.

Egy munkaruhának nem az a szerepe, hogy az adott személyen jól álljon. Az esetek többségében nem az a lényeg, hogy normális színük, normális fazonjuk legyen, nem számít a szépérzék, nem számít, hogy az arannyal hímzett céglogó nem illik a ruhadarab anyagához és színéhez. Nem számít a méret, nem számít, hogy nem passzol más ruhadarabokhoz, amiket viselni szoktál. Nem számít milyen a stílusod.

Csak egy dolog számít.

Az, hogy mindenkin ugyanolyan ruha legyen, mert kitalálta a főnök, hogy ezzel most „hűdemekkora egységet fog alkotni a csapat”. Sugárzik az összetartás és az erő. És az, hogy a cég még erre is ad.

Illetve, ha valaki az utcára is felveszi, akkor valamennyi reklámértéket is képvisel.

Bullshit!

Mert, ha tényleg adnátok erre baszdmeg, akkor figyelembe vennétek a fent felsoroltakat, figyelnétek arra, hogy mindenki normálisan nézzen ki és legalább egy kicsit jól érezze magát abban, amit ráaggattok.

Arra legalább jó, hogy egy disznóvágáson meg lehet állapítani, ki melyik gyárban dolgozik, mert a férfiak azt a ruhát szokták felvenni, amit a munkahelyükön…

…persze ereje itt sem a marketingnek van, hanem a pálinkának.